Kertész Attila

Miskolcon születtem 1961-ben, itt élek, alkotok jelenleg is. Az első felvételeimet tizenegy évesen roll filmes géppel készítettem, és ezt a formátumot követtem hűségesen 1999-ig. Kezdetben autodidakta módon könyvekből képeztem magamat, majd fotóköri tagként idősebb fotóstársaimtól tanultam tovább. Igen sokat köszönhetek szakmai tanítóimnak, Szabó Ferenc fényképészmesternek és Juhász Miklós nemzetközi elismertségnek örvendő fotóművész tanítómnak. Fényképész szakmai képesítésemet 1994-ben szereztem meg. Ettől az időponttól a mai napig fényképészként tevékenykedem.

Munkáim során igyekszem a régi mesterek éles, részlet gazdag kifejezésmódját a mai kor technikai szintjén saját stílusommal ötvözni. Az elmúlt 22 évben, köszönhetően a fotográfia már-már hihetetlen fejlődésének én átéltem a technika többszöri váltását. Dolgoztam harmonika kihuzatú Linhof technikával, és a 6×7 cm-es technika csúcsát képező Mamiya RB67-el,majd 1999-ben, az elsők között tértem át a digitális fényképezésre.
Mielőtt még megjelentek volna a nagyobb felbontású CMOS érzékelős pillanatkép készítésére alkalmas gépek, én egy 25 mega pixeles saját készítésű Camera-scan digitális hátlappal dolgoztam (2000-2003).

Legjobban az alkalmazott fotográfia érdekel, ami komoly kihívást jelent minden fotósnak. Hét év, e téren végzett munka elteltével 2000-ben jelentkeztem, majd felvételt is nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotóművészeti karába.

Hitvallásom, hogy a képet nem kattintgatni kell, hanem átgondoltan fel kell építeni a kompozíciót és a fényeket, valamint áldozni kell időt az utólagos képkidolgozásra. „Mert alkotni csak szépen, csak jól, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”